Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BÁJ, BÁJ BÖZSI -Evergreen 3

Báj báj Bözsi! Így nem jártál Anyáddal Bécsben!!!

 Reggel hétkor beront az Öreg Vámpír a szobámba, hogy "Ébresztő, megyünk lejelenteni az autót" mert Sárikának el kell adnia az Opelját, ami persze az én nevemen van. Miskának hívták amúgy azt a kocsit. De megboldogult szegény, lejárt a műszakija, és minden baja van, haldoklik. Kinyitom az egyik csipás szemem, hű basszameg' de hajnal van még! ilyenkor szoktam lefeküdni, nemhogy felkelni...! A Vámpír ordítva hozza már a Nescafét, hogy szlopálj, asszony, mer indulunk. Fogjuk a rendszámot, közben elmondjuk a temetési beszédet Miskának, aztán húzás be a városba. A Vámpír remegő kezekkel vezeti a buzipiros Dácsiáját, mindig szégyenlek beülni mellé, de nekem ezt dobta a gép. Ezt a hülye pasit, szar kocsival, száz éves házzal, ami már nem is a miénk, mert ráiratta a lányára...Egyszer még ránk dől ez a ház, vagy ott halunk meg a Dácsiában! Múltkor is, mikor egy ámokfutó jött szembe velünk az úton, bepánikolt a férjem, és belehajtott az árokba. Csak lógtunk ott fejjel lefelé, mint a denevérek, azt hittem, ott pusztulunk meg! Na de térjünk vissza a Miska ügyéhez. Egy óra múlva már kész is voltunk, rendszám leadva, megyünk vissza haza, de tudni kell, hogy a férjem tetűlassan vezet. Ő amúgy fél nap alatt szokott megtenni ilyen húsz kilométeres utakat. Nem egy Forma Egyes bajnok. Hazavánszorogtunk, útközben három traktor is megelőzött minket. Otthon keresem továbbra is veszettül a kocsikulcsomat, átforgatom a házat. Végül megtalálom a vasalatlan ruhahegyek alatt. Na az Öreg Vámpír, tudta hova kell eldugni előlem a kulcsokat! Gondolta, úgyse megyek a vasaló közelébe. De rábaszott! Utánna beülök a nemrég vett kicsi kocsimba, indulok a lányomhoz Bécsbe. A kocsim szép fekete, de Kéki a neve, mert az első kocsim kék volt. Azóta meg minden kocsimat így hívom. Sietek Bécsbe föl, nyomom a gázpedált veszettül, mert fontos vevő jön ma, eladjuk a Miskát!!! Aki valami kihalt parkolóban árválkodik, míg bele nem fészkelnek a mókusok. Amúgy szép, megkímélt állapotban van. Tényleg nem cigiztem benne, és a részeges Ilcsi is csak egyszer hányt be. Sőt ez az egyetlen kocsink, amibe nem szállítunk kutyákat és lótrágyát.
Sárika egy kollégiumban lakik. Szép modern épület, tiszta luxus minden, ez itt Ausztria, na. Sárika már nagyban telefonál a Vevővel, akit Musztafa Ali Obidugának hívnak. Ettől nekem kicsit rossz előérzetem támad. De azért szeretjük mi a törököket, mindig járunk hozzájuk Kebabot enni. Ott még nekem is sikereim szoktak lenni, mert bírják nagyon a kövér nőket. A Sári olyan szép mint egy modell, és vékony, de a múltkor konkrétan meg akarta venni egy arab. Fel is ajánlott a Geraldnak érte kétezer tevét, ott a kebabos bódénál. Nem adjuk el a Sárit. Mert még Miskának se futotta garázsra, a Dácsia is a házunk előtt rohad, és nincs is akkora garázs a világon, hogy ennyi tevét be tudnánk tuszkolni! Meg amúgyis. Bezzeg a Miskát senki se akarja megvenni, jön ez a Musztafa mingyáá, oszt biztos ennek is csak a lányom kell. No meglepődtünk, mikor kiszállt a kocsijából a Vevő a parkolóban, mert úgy nézett ki konkrétan, mint a Fekete Pákó. Frissen jött Afrikából, szépen le volt barnulva. Hát ez nem török, mondja a lányom, de nem baj, vigye csak a kocsit, ezerért elviheti, de az már az utolsó ár. Nem tevében, EURÓBAN! Musztafa beül a Miskába, keresi hol kell bedugni a slusszkulcsot, nézegeti az automata váltót. A lányom be akar ülni mellé, de nem engedem! Musztafára mosolygok széles vigyorral, mert nem vagyok én rasszista, csak aggódó anyuka. Sárinak ég a pofája, mondja is, hogy Anya, próbálj meg már természetesen viselkedni, hát nem láttál még feketét soha? Hát olyat még nem, aki bepattan a kocsinkba és elhúz vele a francba, ráadásul még vezetni se tud... Mert gyanús ez a Musztafa. Amióta megjött, egyfolytában mobilon karattyol valami afrikai nyelven. Mondta is, hogy nem neki kell a kocsi, hanem ő csak kereskedő. Kivisz ilyen csotrogány járgányokat Afrikába, ott ez nagy szám Kenyában. Végre van nekik autó a seggük alatt, nemcsak mindig szamár. Musztafa nagynehezen elindul, rendszám nélkül, a la natúr, porzik utánna az út...Még nem fizetett, próbakörre ment csak. Kicsit aggódva nézzük a távolodó Miskát a kanyarban... De aztán, jó sokára, feltűnik végre a kocsi a láthatáron! Megkönnyebbülünk. Musztafa nem tud parkolni se, tíz percet szarakodik, mire betolat az üres parkolóba. Hát ez annyit ért kábé a kocsikhoz, mint én a tevékhez. Kinyittatja velünk a motorháztetőt, hosszasan mered bele a motorba, mint sámán a tábortüzi füstbe. Aztán mond valami alkatrész nevet angolul, de mi meg csak németül értjük az ilyen izék neveit. (vagy úgy sem) Hogy ki kéne cserélni azt a valamit benne. Hát ő ezért nem ad, csak hatszáz eurót. Sárika mondja, hogy NEM! Musztafa mérgesen néz ki a fejéből, már húsz perce alkudozik velünk, unjuk. Húzna már el a csába, bassza itt a drága időnket! Végül kinyitja a csomagtartót, abba is belebámul. Mondom Sárinak "Ne menj túl közel" mert mindjárt bepakol téged oda, oszt sose látlak többé! Végül nem vette meg a kocsit, de búcsúzáskor kezet fogott velünk. Kedves ember, örülünk, hogy megismertük. Sokan jelentkeztek a hirdetésre, van sok nem fogadott hívásunk a mobilon. Lányom sorban hívja vissza az érdeklődőket, akik Miskát akartak venni, csak lekéstük a hívást, miközben a kenyai kecskepásztorral alkudoztunk. De mindnek olyan neve van, hogy hidegrázást kapok tőle! Van itt Oszama, Mohamed, Alibaba meg a negyven rabló, hosszú a névsor. Sárika ezeket hivogatja vissza, miközben engem a szívbaj kerülget (pedig ma nem is ittam Red Bullt)
Este jött értem az Öreg Vámpír a Dácsiával, mert az én imádott kiskocsimat ott kellett hagynom a lányomnak. Azzal fog bejárni a filmgyárba, mert felvették dolgozni oda, ahol halliwúdi izéket gyártanak. Nehogy valaki asziggye, ezek mind Amerikában készülnek. A Walking Dead-ot konkrétan minálunk forgatták a faluban! De az Éhezők Viadala filmhez is ott csináltak sokmindent, Catness Ewergreennel a főszerepben. Erről jut eszembe, Sárika megígérte, ha eladjuk a Miskát, vesz az árából nekem tujákat a betonkertbe! De van egy rossz hírem is. Mikor érzékeny búcsút vettem a kocsimtól, Kékitől, Sári közölte, hogy ő már rég eldöntötte magában, ennek az Ő ÚJ KOCSIJÁNAK ezentúl Bözsi lesz a neve! Csak úgy simán átkeresztelte... Báj, báj, Bözsi! Én meg egész nyáron ott fogok zombulni a faluban, megesz majd a hupikék unalom kocsi nélkül..Nem mintha számítana, itt Zombifalván, hogy egy hullával több vagy kevesebb.

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 9616
30 nap: 242
24 óra: 19