Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hogyan ne éljünk sokáig, EVERGREEN

Hogyan ne éljünk sokáig? –főleg ne Zombifalván
A legtöbb élőhalott itt Zombifalván, az alkoholra esküszik. A szomszéd például, az olyan alkesz, hogy maga kotyvasztja a pálinkát. Még az én cseresznyefám terméséből is piát akart főzni, de én tiltakoztam, és inkább megettem mindet, bosszúból. Volt is nagy hasmenés két hétig, de sajnos túléltem. A szomszéd egy százéves kriptaszökevény, de még mindíg él.
Férjem, az Öreg Vámpír, már délután ötkor, jó angol hagyomány szerint, magához veszi five o'clock folyadékát, a sört. Majd utánna minden órában, egy újabb üveggel benyakal. Teszi ezt már harminc éve, de még mindig nem halt meg. A vámpírok örökké élnek (ezért nem lesz soha özvegyi nyugdíjam).
Jóapánk a borra esküszik. Felveszi a munkásruhát már reggel hatkor, mikor a kutyák az elsőket kukorékolják (ők helyettesítik a kakast, akit levágtam, mert folyton vekkert játszott). Jóapánk kék egyenzubbonyban feszít, mint egy gyári munkás. Máris úgy néz ki, mint aki csinál valamit. Dolgozni ugyan nem szokott, a melós gúnya csak álca, de jól befér a zsebébe a laposüveg. Szorgalmasan bemegy a kazánházba, hogy meggyújtsa a tüzet, illetve ellenőrizze az ott eldugott boros demizsonok tartalmát. Délben már egész langyos a radiátor... Fél egykor traktorral beparkol a kocsma elé, hogy a helyi fészbuk gyülekezet napi híreit belájkolja élőben. Egy lájk, egy kis fröccs. Ott kommentel kettőig, aztán hazamegy ebédelni egy kis borlevest. Délután átveszi a munkaügyi minisztériumban a Munka Hőse kitüntetést. Még mindig nagyon kék, ám enyhén borfoltos és diszkréten lehányt munkásruhában, vidáman szelfizik a parlament előtt. Ötven éve dolgozik szorgalmasan a halálán. Ő is még mindíg él.
Tihamér öcsém a drogoktól várja a Nirvánába jutást. Egész nap füvezik, ahelyett, hogy lenyírná a füvet a kertben. Ő már fel sem veszi a munkásruhát, pizsamában csinál úgy, mintha csinálna valamit. Reggel, akarom mondani délután kettőkor felkel –mit felkel, felül az ágyban. Bekapcsolja laptopját, nyomat egy kis reggie zenét a youtubon, közben sodor magának egy vicces cigit. Okostelefonjával csinál egy kómás szelfit, és feltölti az Instant Grammra. Ezután lótuszülésben a zent gyakorolja, és buddhista áhítattal ordibálja, hogy OHMM, OHMM!!! Aztán pizsuban kitámolyog a kert végébe, szed egy kis légyölő galócát, meg fagombát. Ebédre főz magának gombaragut. Meg készít salátát is hozzá, mert fő az egészséges életmód. Oszt jól van. Hát nem fog ő majd boltba járni kajáért, mikor itt a gomba, meg a szomszéd veteményese. Délután átugrik Bolond Kázmérhoz, hogy együtt vegyék magukhoz a maradék jointot. Grillezgetés közben megtárgyalják a Füstbe Ment Terv című Petőfi verset. Vajon mit akart mondani a költő? Fogyasztott-e látnokzsályát, vagy csak úgy magától írt ennyi hülyeséget a híres blogger? De akkor mitől „röpül felém Anyám?” Utánna gyúrnak egyet a helyi konditeremben. Ettől úgy leizzadnak, mint egy rendes munkásember a duplaműszak után a gyárban. Tihamér hazamegy, útközben majdnem becsajozik véletlenül. De aztán inkább mégse... Minek? Estére már úgy elfárad a nagy lótásfutásban, csak bedöglik az ágyba. Átöltözni felesleges, még mindig rajta a pizsu. Tihamér még sokáig fog élni, mert egész nap lazul.
Az én módszerem a cigaretta. Reggel (hahaha) felkelek, (jajnembíromtovább) na jó, DÉLBEN felkelek. Átkúszok a konyhába négykézláb, leverem a Nescafét és felnyalom. Illetve csak nyalnám. Mert jön a kutyám, és felnyalja előlem, a rohadt koffeinista dög! Mérgemben megugatom, ő visszamorog, ettől megijedek, nagyot sikítok és mind a ketten jól felébredünk. Kinyitom a melegvizes csapot, kutyulok egy instant kávét magamnak. Basszameg, megint nincs cukor itthon! Előveszem a kislétrát, felmászok rá, mert a konyhaszekrény feső polcán még láttam porcukrot. Lezuhanok a létráról, kutyám kiröhög, viszont magammal rántom a fél szekrényt. JÉÉÉ, porcukor! Tudtam, hogy van itthon! Padlóról felsöpröm a porcukrot, ronda kutya menj innen, ez az enyém! Megcukrozom vele a kihűlt kávét, majd behozom az újságot, és ráborítom a fél bögrét. Még mindig maradt nekem egy fél kávém, ezt gyorsan megiszom. Közbe szétázott újságból olvasom a híreket: lelőtték, felnégyelték, lefejezték, felakasztotta magát, megfojtotta feleségét, kirabolta a bankot. Ettől mindíg jól beáll a vérnyomásom. Ekkor eszembe jut, hogy kellett volna cigizni! No, ez megint elmaradt a reggeli rutinból. Gyorsan ebédet kotyvasztok, csinálok egy kis kupit a konyhában. Így legalább látja a férjem, hogy mennyit dolgozok. Bebaszom a mosógépbe a büdöszokniját meg a koszosfarmerját, és kiülök a napra, hogy barnuljak. Elalszok a hőségben, mire felébredek, barna vagyok mint egy bevándorló. Jó a színem. Az arab kebabos előre fog köszönni. Viszont megint elfelejtettem cigizni! Estére már elfáradok a sok házimunkától, de a kutya basztat, hogy sétáljunk. Útközben nem cigizünk, mert sport közben, meg utcán, nem illik. No, utánna tényleg előveszem a dohányt, megtömök egy cigit, és elszívom. Néhány órát agonizálok a laptop előtt, és miközben trollkodok, elszívok tíz szál cigit. Ettől megint nem lehet meghalni. Hajnalba aztán beveszek egy Xanaxot, vagy kettőt, és reménykedem, hogy majd ez hatni fog. De peches vagyok: délbe megint felébredek és kezdődik minden elölről. A kurva életbe, megint elfelejtettem meghalni!
Nincs más választás, élni kell tovább...itt Zombifalván.

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 8479
30 nap: 273
24 óra: 7