Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


PARASZTOK BÉCSBEN EVERGREEN2

PARASZTOK BÉCSBEN (evergreen sorozat 2. rész)
Ma is éppen söprögettem, ezúttal a kapu előtt. Mondom magamnak, agyonütöm az időt addig is, míg Sárika lányom megjön, mert ma őt vártam. Hátha találkozok az utcán EMBEREKKEL. Mert tudnotok kell, hogy mióta ideköltöztünk ebbe a faluba, összesen csak négy öregasszonyt láttam banyatankkal,meg három futkosó kisgyereket. Fene tudja, kinek a kölkei, mikor nem lakik itt senki. Zombi Apokalipszis utáni állapotok uralkodnak itten. Eddig kizárólag a kocsma környékén láttam "életet", mikor berohantam oda cigiért, mert itt még egy Tabak Automata sincs. No, akkor hozzám is szólt az egyik zombi, aki éppen sokadik sörét vedelte, hogy aszongya: "Hé, maga nem tudja, hogy a dohányzás káros?" Közben ott díszelgett előtte az asztalon egy teli hamutartó meg az üres cigisdoboz. Én meg nem szóltam neki vissza semmit, csak odaléptem hozzá a frissen vásárolt Marlboroval, kivettem egy szálat, bedugtam a csodálkozó pofájába (hogy fogja be már végre) aztán elegánsan meggyújtottam egy gyufával. (nem a zombit, csak a cigit) Közbe hagytam persze, hogy szép nagy lánggal égjen a gyufaszál, márcsak a stílus kedvéért is (kicsit piromániás vagyok, szeretem nézni). Erre a zombi úgy meglepődött, hogy még megköszönni is elfelejtette... Aztán Catwalk léptekkel kivonultam, nyomomban a vicsorgó farkaskutyámmal. Közben még hallottam, ahogy egy másik, sarokban fetrengő, rongyos élőhalott beszólt nekem, hogy "sokkal szerényebben, idegen csajszi!" Tisztára mint ahogy Berki Krisztián szokta, csak németül...
No, ilyen zombikkal van tele a környék, pedig állítólag háromszáz lakója van ennek a falunak, de én belőlük még egyet se láttam. Mikor sétálunk a Csincsillával (így hívják a vicsorgó vérebemet) látom ám, hogy sehol sincs feloltva a lámpa, este hétkor vaksötét van minden házban. Fölmentek ezek dolgozni Bécsbe, egy se maradt, mert itt se munka, se semmi. Csak a zombik. Ez itt amúgy egy krohát falu (lenne) horvátul beszélnek a maradék hullák.
Pedig már olyan jól felfrissítettem az orosz tudásomat. Mert a múltkor a kisboltban, ahol fonnyadt salátákat és kökemény kifliket árulnak, megértettem egy ilyen banyatankos nénikét, hogy mit dumcsiznak az eladóval. Krohátul vartyogtak és krákogtak, és hát egyik szláv nyelv olyan mint a másik, én nem érzek különbséget. Mikor véletlenül hozzámszólt aztán az eladó horvátul, hogy milyen szép idő van, én bizony oroszul válaszoltam neki, hogy "szomszi szítyet". Pedig mit mérgelődtünk annak idején a suliban, hogy milyen hülyeségek vannak az orosz könyvben! Folyton az időjárásról tanultunk. Télen hideg van, esik a hó, fúj a szél, tavasszal rügyeznek a bazbirittyek, mittudomén. Csupa meteorológia. Az alattunk járó hetedikesek bezzeg már modernizált tankönyvből tanultak. Ilyenek voltak benne, hogy: "Anya, utálom a főzeléket, tejbegrízt akarok" és hasonló szemtelenségek, amikkel jól lehetett idegesíteni a szülőket otthon. Oszt mégis sokan megbuktak a hetedikesek, pedig a világ legjobb szovjet nyelvkönyvéböl tanulhattak (volna). Én mindig ötös voltam oroszból, mert ott laktunk a laktanya mellett, és apámhoz tankkal jártak át seftelni a ruszki katonák. Meg a szomszéd Huszas Számú Italbolt is velük volt tele, az usánkás, térdig érő csizmás katonákkal, akik literszámra öntötték magukba a vodkát, mert "zimíjj hollad". Hát egyszer beneveztem én is a fiú spanjaimmal egy ilyen vodkaivó versenyre, de én öt perc alatt leittam magam az asztal alá, ahonnan a haverok kiskanállal kapartak össze, és vittek ki hányni az udvarra. Aztán az egyik haver bezárt a kocsijába, míg kijózanodtam. Mert nem mert úgy hazavinni anyámhoz, aki mi lesz ha meglát bebaszva, mert csak tizenöt éves voltam...Ja, hogy ki nyerte meg a vodkaivó versenyt? Naná, hogy egy ruszki katona, a Csizmáskandúr Őrmester.
Szóval ha rámköszön valamelyik zombi az utcán, krohátul, hogy "Dobra dan", én mindig oroszul szólok vissza neki, hogy Dobrij gyeny, kivéve amikor éppen a kutyámmal veszekszem...
No de térjünk vissza a kapuhoz, ahonnan már messziről látom, hogy kanyarodik be a Sárika barátjának a sportkocsija. Megjönnek, beülnek a "Fifty Shades of Grey" kertibútorba. Mondja a Sárika: "Anya, itt olyan szép rend van, úgy néz ki, mint a normális embereknél! Mi történt?" Mondom, jön a tavasz, köll a kis változatosság. -"No de ide betehetnél valami kis zöldet is ám, Anya!" mondja a Sári, és teljesen igaza van, ezt már tudjuk. Elmesélem neki, hogy az Öreg Vámpír megtiltotta. -"Sebaj, majd felmegyünk Bécsbe kocsival Anya, mert ott van Japán Kert. Ott aztán bámulhatod az örökzöldeket! Annyi zöldséget fogsz látni, hogy rá is unsz." Na jó, mondom, hát kiismered-e magadat Bécsben? -"Á, dehogy! A múltkor voltam fent állásinterjún, de előtte vécéznem kellett, ezért berohantam egy kávézóba, de nem akartam rendelni semmit, mert siettem. Aztán csak álltam ott, mint a hülye, jött a pincér, kérdezte mit akarok, mondtam neki egy wécét, de gyorsan..." Mindenki azt hitte, valami vidéki vagyok, én voltam a paraszt Bécsben. Nem baj kislányom, mondom, ha legközelebb együtt parasztkodunk Bécsben, viszem magammal az eurós klotyókulcsot, minden rokkant WC-t kinyit, ingyen kaptam a nyomorék igazolványomhoz. Én vagyok azóta a Kulcsos Ember a Mátrixból, nemcsak rokkant parkolókártyám van, de még ez is, én leszek ott Wienna császárnője. Indulnánk is rögtön, de közben meg nem találjuk a kulcstartómat. Keressük mindenhol, nincs sehol. Persze később rájövünk, hogy mi voltunk a hibásak. Nem használtuk a Mátrix kódnyelvét, a magyart! Németül beszélgettünk. A Vén Vámpír meg itt sündörgött körülöttünk, és mindent kihallgatózott, titkos ügynök a rohadék, mint Schmidt. "Lófaszt nektek japán kertek meg evergreen!" gondolta magában, és jól eldugta a kulcsokat. Azon a kulcstartón volt pedig minden, ami az Univerzum meghódításához kell: a kocsikulcs, a WC kulcs, szenvedő Krisztus a kereszten ezüstből, és egyéb ingyom-bingyomok. Lőttek az utazásnak! Köllöttt nekünk itt udvariaskodni a Gerald miatt, ő a lányom barátja, aki csak németül tud. Hát így nem jártunk Bécsben! (ma sem) Utóirat: Skizofrén Évike nem jött el kávézni, mert egyedül vette be a szerinte Xanaxot, egy egész levéllel, amiről kiderült, hogy hashajtó volt. Nem sikerült az Aranylövés Csóró Módra, azóta is ül a budin, és közben csettelünk a fészbukon, mert legalább a telefonja okos. Zöldet fosik, mint a galambok. Öreg Vámpír azóta is nagyokat vigyorog a kanapén a viszkisüveg mellett, és közbe ötpercenként rámordít németül, hogy: Keresd a kulcsokat, te idióta!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 10142
30 nap: 269
24 óra: 9