Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Utálom a karácsonyt (evergreen sorozat)

ÚÚÚTÁLOM a karácsonyt!!! - avagy HAZAMENTÜNK ÉS EGYMÁST AGYÁRA MENTÜNK, IDÉN IS.

Reggel kilenckor kinyitom a csipás szemeimet, és ránézek a naptárra: hát nem karácsony van már megint? De úúúútálom!  Gyorsan lefürdök a rozsdás kádban, amibe alig férek bele - hiába mondom a zuramnak, hogy vegyen mán zuhanytálcát, szerinte jólvanazúgy, csak én vagyok túl kövér. -"Foggyál már le, te víziló" - kiabálja a férjem, miközben én beszorulok a kádba, mint dagadt Micimackó a Nyuszika odújába. Jól beszappanozom magam, hogy könnyebben kicsusszanjak a szorult helyzetemből, mert különben idén is lekésem a karácsonyt.

Tízkor már fel is vagyok öltözve a legjobb ruhámba, és már nagyban lapátolom be az ajándékokat a kocsiba. Indulunk haza, megyünk Magyarba, anyámékhoz! A férjemre bízom, hogy ő rakja be a legnehezebbet, a húsz kiló kutya eledelt, amit a szüleim ebjeinek vettem az utolsó pénzemen. Ehelyett ő elkezdi pakolgatni befele a pillekönnyű ajándékokat, és jól elfelejti a kutyakaját. Csóri kutyák megint pórul jártak! (Tudhattam volna, hogy ami nehéz, ahhoz ő hozzá se fog nyúlni.) Így maradt otthon a húsz kiló kutyakaja, a pulik a tanyán meg éheznek.

Nyolcvan kilométeres döcögős magyar utakon való zötykölődés után, végre megérkezünk anyámékhoz. (akik tényleg egy tanyán laknak, nem röhög) Mi mindig együtt ünnepelünk. Ott vannak a kölykök is, igaz már nagyok, de azért mindig veszek nekik ajándékot, ha már egyszer muszáj... Belépünk a házba, ahol is rettenetes szag fogad minket. Apám éppen valami ragasztóval vacakol, ebédlői bútort javít, talpig munkásruhában, nyakig olajosan. Karácsony alkalmából kurva büdös acetonszag van, meg szerszámosláda az asztalon, de mindegy. Már megszoktam. -"Boldog karácsonyt, Papa" - mondanám neki, de oda se figyel, azért az Unikumot elfogadja a díszes poharakkal. Anyám is ott üldögél az ebédlőben, a maradék padon, ami még nem tört össze, és nem szakadt be alattuk. Ők már nem vesznek új bútorokat, de tartóstejet se, így hetven és a halál között már minek... -"Boldog Hannukát!"- szólít meg szülőanyám, de sajnos le kell hurrognom, az már elmúlt (igaz én megtartottam, ő meg elfelejtette). Később kiderül, hogy a karácsonyi ajándékot is elfelejtette, mint ahogy eddig minden évben. Nem könnyű így neki, az Alzheimer kórral, ezért inkább ráhagyjuk, hogy szerinte hannuka az karácsonykor van...amúgy nekem ez így belefér, ha pénz is jár hozzá. Kaptam tőle húszezer forintot, "hannukára". Köszi, Mama!

A fiam ott áll az ebédlőben, nem mer leülni, mert hátha ő alatta is beszakad valamelyik bútordarab. -"Mit ácsorogsz, Immánuel, ülj már le!' - mondom neki, mert nagyon toporog, várja az ajándékot. -"Áh, minek üljek le, ülők majd eleget a sitten" - feleli, mert 5 évet kapott, és januárban tényleg börtönbe fog kerülni. No, vettem neki karira ilyen kozmetikai táskákat, tusfürdő, desodor meg borotva szett, hogy majd legyen mit bevinni magával a böribe... Nem mondanám, hogy túlzottan örült, de legalább praktikus volt az ajándékom.

Sára lányom még pizsamában van, a haja tiszta zsír, látszik, hogy most kelt fel. Ő is megkapja tőlem a kis kozmetika csomagjait, no ő nem vonul börtönbe, de viszont tud örülni a parfümnek meg a kenceficéknek. Hát a Sára nagyon nőből van, imádja a sok drága cuccot, amit magára kenhet. Ő is hozzámvág egy nagy doboz kozmetikumot, szokás szerint, ahogy illik. Kaptam tőle mindent, amire egy nőnek csak szüksége lehet. Éppen az egyik flakont szagolgattuk, amikor véletlenül megnyomtam és kifolyt belőle egy adag sampon. Sára gyorsan rákente a fejére és elment tusolni, meg hajat mosni. (már amúgy is ráfért.)

A karácsonyfa idén kifejezetten izléses, látszik, hogy a lányom díszítette fel, bár szerinte még így is túl sok kacat lóg rajta. Azt mondja a Sára, hogy olyan ez a fa, mint egy rossz kurva, agyon van díszítve. Hát a Mama folyton új díszeket pakol rá, ő meg nem győzi leszedni róla! (Nekünk otthon nincs fánk, mióta felnőttek a gyerekek. Meg amúgy sem fogok karácsonyt ünnepelni a férjemmel, akitől már majdnem elváltam. Meg minek az a fenyő az albérletbe, ha már nincs saját házunk, akkor saját fa se legyen! Édes bosszú ez az uram ellen.)

Anyám kérdi, mit főztem. Mondom neki, semmit, én szarok a karácsonyra, diétázom. Amúgy kiderül, hogy anyám se főzött semmit, mert a család már 2 napja a Wurschtplatte-t eszi, amit Sára hozott Ausztriából. Ez ilyen bazi nagy tálca, tele felvágottal meg sajtokkal. Finom. No de mert nekem születésnapom is van, hát ők rendeltek nekem egy tortát. Fekete erdő torta, Schwarzwald, de nem ám klinik, mondja anyám. Még jó, hogy nem is a Schwarzwald Klinik, bár mostanában annyi pánikrohamom volt, hogy nyugodtan beutalhattak volna oda is! Esszük a tortát, lőttek a fogyókúrámnak. Igaz, megittam előtte a fogyasztó teámat, és csak egy fél szelet tortát ettem meg. A látszat kedvéért, hogy meg ne sértődjön anyám.

A gyerekek karácsonyi zenéket raknak be a youtub-on, én meg táncolok rá, hogy ledolgozzam a kalóriákat. A férjem hülyén méreget, azt hiszi, be vagyok baszva, pedig mindig nélkülem issza meg az összes piát. Én ugyanis soha nem iszok alkoholt. A családban az összes férfi alkoholista, túl sok részeg embert láttam én már túl közelről... Undorító egy dolog ez az alkohol, zombivá teszi az embereket... A fiam elmegy viszkiért a kisboltba, az apám pezsgőt bont. Én nem iszok, józan bolond vagyok, táncolok továbbra is eszetlenül. Anyám közben kibontogatja a sok ajándékot, amit tőlem kapott. Örül. Legjobban a csokiknak örvendezik. Anyám sem iszik alkoholt soha. Egy kortyot sem. De ő mégcsak nem is cigizik. Még mindig szép az arca, még mindig csinos. Az én anyám valahogy egy csodálatos asszony, bár engem sohasem szeretett. Második gyerek voltam, szilveszterre vártak, fiút akartak, mert már volt egy lányuk. A szilveszteri FIÚ gyerek mellé anyám pénzt is remélt, hogy majd én leszek az első baba újévkor... Ehelyett szenteste megindultak a fájásai, és  25.-én hajnali háromkor szült egy beteg lánygyermeket. Ez volnék én. Soha nem bocsájtotta ezt meg nekem...

Apám felöltözik rendes ruhába és cigit töm az asztalnál. Mi körbeüljük őt és jól elszívjuk a cigijét, amit éppen megtömött. A TV-ben a Száztagú Cigányzenekar bazsevál. Én támogatom, hogy zenéljenek, legalább addig se lomiznak. Mert a lomizó kisebbségi már az agyamra megy, ugyanis minden szombat reggel hétkor arra kelek, hogy becsönget! -"Hé, Mádám, van valami ócskavasa a számomra?" -van, és mindjárt fejbe is doblak vele, de ha mégegyszer becsöngetsz nekem hajnali hétkor, még rádhívom a zsarukat is! Megőrülök tőlük. Hát inkább csak innen a képernyő másik feléről nézegetem őket szívesen, ahogy éppen diszharmónikusan lármáznak. (Komolyzenész családból származom, bocsi a kritikáért)

Szóval, szép ez a karácsony, a laptopból szól a Nótár Mary, a tévéből rákontrázik a világhírű Száztagú Cigányzenekar, a kutyák vonyítanak hozzá az éhségtől, anyám hanukázik, apám barkácsol, közben furcsa ízű dohányt szívunk és Sárika túl sok csokit zabál. (Immánuel, megint mit tettél a cigibe?)

Négykor már sötétedik, indulunk haza. Hogy mit kapott az anyám apámtól karácsonyra? Azt úgysem hinnétek el. Jó, elmondom. Egy bilit kapott. Egy éjjeliedényt! Mert a Mama már nem bír éjjel kimenni a wécére. Az emeleten lakik, a klotyó pedig lent van. Jól jön az új bili, így hannuka, akarom mondani karácsony táján. Hát így teltek nálunk az ünnepek. Dicsértessék! Mindenkinek boldog izét kivánok, legyetek jók, mert különben pokolra juttok, mint az én fél családom. Én meg itten csak diétázok tovább, és várom a halált, miközben elektromos cigarettát szívogatok, mert én ezt kaptam karácsonyra. Remélem, hogy nem fog felrobbanni ez az elektromos szar. Az csúnya halál lenne. Ma lettem egyébként 45 éves. Ilyenkor már minden perc ajándék.

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 13346
30 nap: 257
24 óra: 2