Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


világhíd 2. rész

A szabadnap

Átaludtam az egész vasárnap délelőttöt. Pedig nem volt könnyű jól aludni a farmon, se éjjel, se nappal. A kakasok kukorékoltak, a kutyák ugattak, és nyihogtak a lovak, non-stop. De néha, ha nagyon fáradt voltam, beleájultam az ágyamba, és mint egy halott, tíz órán keresztül feküdtem mozdulatlanul, hiába rázták a vállamat, hiába rohangáltak sikoltozva a szobában a gyerekeim… A konyhából kiszűrődő kávéillatra ébredtem. Anyám állt az ajtóban, a szokásos erős presszókávét hozta be kis csészében, tej nélkül, dupla cukorral.

Délután Mari jött át hozzánk. Mari 38 éves nagyon vékony típusú nő volt, aki folyton diétázott, pedig már majdnem átlátszó volt. Azt hiszem, anorexiája volt, bár ennek ő csöppet sem volt tudatában. Mari outfitje mindig megfelelt az aktuális trendnek. Divatos ruháit külföldön szerezte be, feketére festett haját lakkozva, zselézve hordta, és borús időben is márkás napszemüveget viselt. Bőre barnaságát szoláriumban és a Kanári szigeteken szerezte. Mari vállalkozó volt Megacityben, trafikot vitt a belvárosban. A boltja nem ment túl jól, és ráadásul még rendszeresen ki is rabolták. Ilyenkor elvitték az összes cigarettát, a drága italokat, a váltópénzt… De ez mit sem számított Marinak. Nem sokat változtatott az anyagi helyzetén, hogy éppen trafikot, butikot, vagy büfét vezetett, mert ő igazából nem ebből élt, hanem… – a jó kapcsolatokból.

Mari jelenlegi barátja egy magyar származású osztrák mérnök volt, kopasz, ronda, félig impotens és hetvenéves. Az öregembert mi mindannyian csak Laci papának hívtuk, és apám egyik legjobb barátja volt akkoriban. Apámmal közös hobbijuk, a kacatgyűjtés hozta össze őket. Laci papa szerencsére csak minden második hétvégén látogatta meg Marit, akinek gyönyörű lakást biztosított a közeli lakóparkban.
Marinak az volt a legfontosabb az életében, hogy a közeli város, Megacity nagymenő vállalkozói a köreikbe fogadják őt. Ezért a célért képes volt méregdrága sportklubbokba járni, ahol teniszezhetett és golfozhatott a város krémjével. Képes volt szaunában izzadni, Event-ekre és vállalkozói-szféra bálokba járni, játszotta a High-Society Ladyt. Mari esténként beautózott a városba, és beült a sétálóutca legdrágább kávéházába, oda, ahova az igazi vállalkozók is jártak. Egyszóval ő ott sürgött, ahol a pénz forgott.
Laci papával való kapcsolatát fiatal, huszonéves srácok egyéjszakás kalandjaival próbálta kompenzálni. Ő volt a One Night Stand királynő.
De Mari furcsa hóbortjai ellenére is szívembe lopta magát, és a legjobb barátnőmmé vált ezekben az időkben. Legalábbis én úgy hittem.
Mari ma Vivit, tizennégy eves kislányát is magával hozta, aki rózsaszínű robogón érkezett. (A robogót is Laci papa finanszírozta, mint ahogy Mari új autóját is.) Vivi is diétamániában szenvedett, és látszott a haján, hogy anyja hajfestékét használta, teljesen ugyanabban a hollófekete nuanszban csillogott a frizurája.

Barátnőm Mari elhelyezkedett a kicsiny ebédlő egyetlen foteljában és rögtön a heti hírekkel kezdte.
-“Hallottátok, mi történt tegnap a városban? Baromi nagy lövöldözés volt. A gettómaffia le akarta lőni a Sanyi fiat, tudjátok, a legidősebbet, a Kissanyit!”
Hát persze, hogy tudtuk, kiről is van szó. Sanyi is a mi falunkban lakott, panziót vezetett. Dolgoztam náluk bébiszitterként régebben. Kissanyi pedig futtató volt, télen Pesten, nyáron a Balatonon árulta a lányokat a nyugati turistáknak.
.-“Dehát mi okuk lett volna rá?”- kérdeztem csodálkozva.
-“Hallatlan!”- rohant be a konyhából anyám, aki éppen valami húst sütött a konyhában. Már amennyire ő rohanni tudott, a fájós lábaival meg a botjával.
-“A Jeremiás diszkó kellős közepén történt.- folytatta Mari, aki kávét töltött magának a kannából, majd rágyújtott zárjegy nélküli csempészcigarettájára.
-“ Arról a diszkóról már én is hallottam egyet-mást. – szólt közbe anyám. –“Például, hogy az Extasi tablettát a belépőjeggyel együtt osztogatják. (Ezt a hírt Juli terjesztette, Chris exbarátnője.)
-“Ez igaz.”- kapcsolódott a beszélgetésbe Vivi, aki éppen akkor toppant be az udvarról, ahol a lovakat nézte meg.-“ Nekem is akartak adni egyet a múltkor, de nem fogadtam el.”
A maffia egyébként tényleg a Jeremiás diszkóban tanyázott hétvégenként. Ez a bár az egész alvilág törzshelye volt, mert a gettó közvetlen közelében állt.
-“És azt hallottátok-e, hogy mi történt a Lila Füst sörözőben? Holnap biztosan címlapon hozza az újság! Képzeljétek, a rendőrök bementek a kommandósokkal egy kis razziára, mert azt hallották, hogy ott engedély nélküli fegyvereket tárolnak a futtatók.”- Mari úgy látszik, mindenről pontosan volt tájékozva, ami az alvilág életét illette.
-“És?”- kérdeztem közbe, mert Mari rövid szünetet tartott, miközben nagyott szívott a cigarettájából.
-„Mindjárt azonnal meg is győződhettek a fegyverek valódiságáról“- folytatta. –“A stricik ugyanis tüzet nyitottak rájuk. Forró lett a talaj a lábuk alatt, és meg szerettek volna lépni a hátsó ajtón. Menekülés közben a zsarukra lőttek, azok meg vissza rájuk. Amikor a hátsó ajtóhoz értek, a kommandósok halomra lőtték őket. Egy szál se maradt belőlük. »
-«  Akkor most a lányok végre szabadon dolgozhatnak. »- tettem hozzá a sztorihoz, amiről, egyébként, másnap egyetlen egy szót sem ejtett a helyi újság.
A lányok Megacity szélén dolgoztak, végig az autóút mellett, mert akkor még nem volt türelmi zóna. A mi házunk elé is jutott egy-két prosti, akik télen-nyáron állták a sarat, szabadnap nélkül, amíg le nem cserélték őket… Tulajdonképpen a mi környékünkön volt a protitúció központja, A Lila Füst vendéglő ehhez képest veszélytelen helynek számított.
-« Csak átmenetileg, Szandikám. »- javított ki Mari. –« Nem telik bele egy hónap, és megint el fogják lepni a várost a lányokon élősködő piócák. Ez a réteg sajnos újratermeli önmagát. Időnként muszáj őket írtani. »
-« Nem értem, miért nem lehet az egész prostitúciót betiltani. »- Szólalt meg anyám. –„Miért kell legalizálni az ilyesmit? Most legutóbb azzal jöttek a politikusok, hogy nyilvános házat akarnak építtetni a város szélén. Met hogy akkor nem kellene a lányoknak esőben és hóban kint ácsorogni az út mellett. Úgy mondták, hogy « civilizált » környezetben dolgozhatnának a kurvák. –Anyám magasra emelte a fakanalát, miközben hangsúlyozva ejtette ki a « civilizált környezet » szavakat.
Ettől mindannyian hangos nevetésben törtünk ki. Méghogy egy kupleráj, mint a civilizáció fellegvára !
-« Á, de úgy sem lesz belőle semmi, hiszen benne vagyunk a New York-i egyezményben. Egyébként is, akik ilyen mocskos ipart űznek, azok megérdemlik, hogy az út mellett fagyoskodjanak. »
-« Hát, ebben igazad van. »-felelte Mari, aki világéletében kurválkodásból élt, de ő nagyban űzte az ipart. Amolyan modern kurtizán volt, nem pedig útszéli kurva, ami, - szerinte- nagy külömbség.
-«  A városvezetőség most azzal győzködi a polgármestert, hogy akkor talán nem lenne évi tíz-tizenöt gyilkosság az autóút mentén. » - szólaltam meg, mert úgy gondoltam, ez mégiscsak egy pozitívum lenne a dologban.
_ »Ez sem megoldás. Akkor ugyanis a prostikat a saját kupijukban nyírják majd ki a perverz alakok, meg a saját stricijeik. A hullákat meg majd kidobják itt az erdő szélére, ahogy azt eddig is csinálták.” - kontrázottt rá anyám.
-“Bécsben például most késeltek halálra egy kurvát, a saját lakásán.” –fűzte hozzá Mari. –“Perverz alakok mindig is voltak és lesznek.”
-“Meg hogy orvosi ellenőrzés is lenne a nyilvánosházban. »- tette hozzá még anyám. –“De hát nem tesztelhetik őket minden menet után. Mire kiszűrik, hogy az egyiknek AIDS-e van, már rég' tovább is adta azt a kuncsaftjainak. Mégiscsak be kellene tiltani az egészet.- Fejezte be anyám, és mindjárt más témára váltott.
_”Kértek egy kis sertéssültet nokedlivel, meg gombás-tejfölös szósszal?”- kérdezte Mariéktól.
_”Köszönöm, de vigyáznom kell az alakomra.”- felelte Mari.
-“Ugyan már, elfúj tégedet a szél! Hány kiló vagy te tulajdonképpen? Negyven?- méregette Anyám Mari alakját.
-“ Annál azért egy kicsivel több. Negyvenhét. “- mondta büszkén Mari.
-“Igazán meg kellene kóstolnod! Ilyen finomat még sosem ettél. Vivinek is hozok egy tányérral.”- Azzal anyám visszasántikált a konyhába, hogy előkészítse az ételt.
Nálunk az volt a szokás, hogy minden vendéget megkínált anyám főtt étellel is. Még az alkalmi munkásoknak is járt ebéd meg vacsora, sőt kávé is, meg sör és bor. Ettől aztán a mosogatóban néha halomban állt az edény, ami őt persze nem zavarta különösebben. (Általában én mosogattam.) Csak nekem volt mostoha sorsom ebben a nagy terülj-asztalkámban, mert én vegetáriánus voltam, a hűtő pedig mindig üres volt. Sehol egy darab sajt, egy joghurt, egy zöldség, és ha nem volt pénzem ételre, és éheztem, apám csak annyit mondott rá: “egyél húst”. Tiennyolc éves korom óta nem ettem húst, és nem is fogok.
Mari és Vivi mind a ketten bevágtak egy nagy púpozott tányérral anyám főztjéből, sőt, annyira ízlett nekik, hogy még a receptet is elkérték. Ezután megbeszéltük, hogy este együtt fogunk diszkóba menni. Mari nem engedte Vivit “egyedül, bele az éjszakába”, ahogy ő ezt megfogalmazta. Én már évek óta nem jártam diszkóba, ezért megragadtam az alkalmat.
Megígértük anyámnak, hogy nem megyünk a Jeremiás bárba, hanem egy újonnan épült táncpalotába készültünk.

Este hétre beszéltünk meg találkozót Mari lakásán. Abban az utcában, vagyis a lakóparkban, ahol Mari lakott, csupa jól szituált, Megacityből kitelepült polgár lakott, akik a középréteghez tartoztak. De volt közöttük orvos is, újságíró, és menő vállalkozó. A fehér emeletes családi ikerházak büszkén sorakoztak egymás mellett, ápolt kertecskék tartoztak hozzájuk. A kertvárosi idill nyugalmat és biztonságot árasztott, némi amerikai beütéssel.
Marinak fehér kerítése volt, a ház előtt sziklakert díszelgett. A harmadik csöngetésre végre lépteket hallottam. Vivi nyitotta ki az ajtót, fején fülhallgatóval. Ez hozzátartozott otthoni viseletéhez. Általában vagy ez a fülhallgató, vagy egy mobiltelefon lógott a fülén. Vivihez, mint általában a legtöbb tinédzserlányhoz, nem lehetett hozzászólni a saját otthonában.
-“Á, te vagy az! Gyere be, de vedd le a cipődet, mert Mari az előbb mosott fel. « -ezt a mondatot automatikusan hajtogatta el, ahányszor csak benéztem hozzájuk. Az igazság valószínűleg az lehetett, hogy Vivinek kellett takarítania az egész házat, ezért kapott olyan magas zsebpénzt, ezért mulathatott hajnalig a diszkóban. –« Mari a fürdőkádban van, menj fel hozzá ! »-így mondta a kislány, hogy « Mari », nem mondta, hogy anyukám, vagy édesanyám.
A folyosóról egyenesen a pazar berendezésű nappali szobába lehetett látni. A hófehér járólapon drága perzsaszőnyeg , rajta sötétkék bőrfotelek, mellette bőrkanapé. A szoba közepén üveglapos dohányzó asztalka állt, aranyozott fémlábakkal. A kanapéval szemben a polcon a legújabb high-tech berendezések, és egy hatalmas méretű televízió. A fal mellett vadonatúj, modern szekrénysor, polcain könyvekkel. A tágas nappali szemközti falán széles üvegablakokon ragyogott be a napfény, innen egy üvegajtón át a teraszra lehetett kijutni. Minden rendkívül tiszta és rendes, sehol a lakásban egy porszem. A sötétkék selyemből készült függyönyök méltósággal hullottak alá a padlóig, elegáns keretet kölcsönözve a frissen pucolt ablakoknak.

A nappaliból faragott fakorlátos lépcsősor vezetett fel az emeletre, itt volt Mari, Vivi és Laci papa hálószobája, na meg a fenti fürdőszoba, ahova éppen igyekeztem.
- »Szia Mari, megjöttem! »-kopogtattam a fürdőszoba ajtaján.
- »Gyere csak beljebb! »- felelte Mari, akit cseppet sem zavart, hogy éppen a kádban lubickolt. A fürdősó kellemes fenyőillata betöltötte a helyiséget.
_ » Ebben a ruhában akarsz jönni? »-nézett rám Mari, és elhúzta a száját.
- »Hát persze. »- feleltem, hiszen a legjobb cuccaimat húztam magamra.
- »Azt hiszem, körül fogunk nézni a szekrényben, hogy mi is illene hozzád a legjobban. - felelte Mari.



 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 8493
30 nap: 285
24 óra: 14