Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zombifalván szép az élet

Ezt a részt csak hardcore rajongóknak ajánlom, mert sok benne az insider info. Én szóltam!

Zombifalván szép az ÉLET, akarom mondani, a halál.

No, szeretem a keddi napokat itt Zombifalván, mert olyankor aztán tényleg meghal minden. A bolt és a kocsma is zárva van ma, és egyetlen élőlény ténfereg csak az utcákon: én ugye... Enyém az egész falu, Csincsilla kutyám is élvezi, együtt zombulunk. Nincs senki, aki beszólna egyet, mint régen Bolondfalván (ahol még tavaly laktunk). Csak egy baj van ezzel, hogy elfogyott a cigim! Igen, pont kedden. Séta közben rámtör az erős nikotinhiány, igaz én csak este dohányzom, ezért egész nap rá se jöttem, hogy nincs cigim. Megyek haza, ülnek a szomszéd zombik a kispadon, mindegyik hatvan és a halál között, horvátul vartyognak egymással. Én köszönök, Csincsilla is odavicsorít nekik és morog egyet, az udvariasság kedvéért (jólnevelt véreb, na). De nem regisztrálják a barátságos gesztust, mert másnapos, kómás aggyal már erre nem futja, tegnap nagy bulit csaptak, itt volt a miniszter úr is. Nagy duhajkodás vót, éjfélig tivornyáztak, HÉTFŐŐŐN! Kipletykálnak ám ezek a szomszédok mindent, most hallottam vissza egy bácsikától, hogy én csak az élettársa vagyok a Vámpírnak...aki a férjem. Jó tudni. Eddig azt hittem, hogy 18 éve a felesége vagyok! Na, most ráerősítettem a "ghost town legends"-re, mert beszálltam a madárszaros kocsimba, és elhúztam a csába, cigiért... Este kilenc órakor! A szomszédok megvetéssel vegyes ledöbbenéssel néztek utánnam. Hova megy egy NŐ hétköznap ilyenkor, há hogy meri? Mérnem az ÉLETTÁRSA mellett fekve nézi a krimit a tévében, mint minden rendes asszony? (amúgy külön hálószobában alszom) No, Bözsire, a kocsimra már ráfért egy kis kirándulás, mert csak ott rohadt egész héten a meggyfa alatt. (a galambok örömére, kik sormintát fostak a szélvédőre.) Alig látok ki! Ablakmosó bekapcs, galambfost szétken, most már sokkal jobb! Telihold van, nincs is ennél jobb időpont a kocsikázásra, húzzunk Bözsi! Hátha találunk az elárvult pusztában egy cigaretta automatát. Tíz kilométer után tényleg lelek egyet, ám üres. Nem ad cigit a rohadék gép, undorral köpködi ki magából az aprópénzt, amit beletuszkolok. Nincs mese, be kell mennem egy kocsmába. Találok is egy elhagyatott, sötét ablakú vendéglőt, NYITVA táblával az ajtón. Enyhe rosszérzéssel nyomom le a várkapu nagyságú bejárat kilincsét. Tényleg nyitva. Bent a pultnál egy széparcú pincérlány álldogál, ő csak magyar lehet, hát magyarul kérdezem tőle, hogy van-e cigi. Értetlenül néz ki a fejéből: Van-e Cili? Cili az ma szabadnapos... Úgy látszik, őt is elérte a süketség, ami a környéken a pestis erejével dúl. (Ha Burgenlandba jössz, kiabálj, itt mindenki nagyot hall.) Cigi! - kiáltom a lánynak, így már érti, 5 euro hetven a Malbi csomagja. Köll nekem dohányozni, megérdemlem. A sarokban egy asztalnál mozgást látok a félhomályban, jééé, élő emberek, miafene! A Nyugdíjas Klub erős megvetéssel bámul rám, nicsak egy NŐ a kocsmában, ráadásul még dohányzik is...! Meglepetésükben gyorsan rendelnek mégegy kör viszkit, mert az alkoholizmus normális szokás. Láncdohányos züllött némbereknek viszont nincs helye ilyen tisztességes ivóban. Nem is baszakodok tovább, jelbeszéddel elköszönök az integrálódott honfitársamtól, a süket magyar pincérlánytól.  Sietve kitámolygok, mielőtt felfalnak a zombik, beugrok a kocsiba és menekülök haza. Mikor végre otthon a ház előtt leparkolok, hallom, ahogy a szomszéd nagy zajjal leereszti a redőnyt a hálószobájában. Ez tényleg engem várt, hogy mikor érek haza... Most biztosan kiszámolta, hogy negyven percet voltam távol, és abba pont belefér egy kis kufircolás... Az ÉLETTÁRS ugye, melléjár. Fura amúgy, hogy ezt a kifejezést itt még használják, ahol nincs semmi élet. Itt inkább haláltársnak kéne nevezni. A HALÁLTÁRS boldogan kivesz egy cigit a csomagból, rágyújt, nagyot fúj, amolyan vamp-osan, ahogy azt illik egy lenge nőnek. A szomszéd a redőny lyukain kukucskálva summázza, na most ez biztos az a híres "aktus utáni cigi"...Holnap még vadabb pletykákat fognak kitalálni, este a kispadon. Lehet, nekem is asszimilálódni kellene, mertha végre rendesen beilleszkednék, akkor én is jól megsüketülnék, aztán pofázzanak, amit akarnak, úgyse hallom...

 
 

 

Profilkép


Képgaléria


Utolsó kép


Facebook

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2020 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 13346
30 nap: 257
24 óra: 2